Rodosz története

Olvasva: 2321 alkalommal

A régi időkben a föníciaiak uralkodtak rajta, akik Lindosz, Ialüszosz és Kameirosz városokat alapították. Az i. e. 1. évezred elején szorították ki őket a görögök, főképpen a dórok. A rodoszi városok (Halikarnasszus, Knidosz és Kósszal) ezután egyesülve szövetséget, úgynevezett hexapoliszt alkottak.

A sziget hatalma ezután gyorsan növekedett és különböző gyarmatokat alapított. Hatalmát növelte az is, hogy a három régi város milétoszi Hippodamosz műépítő tervei szerint i. e. 408-ban a sziget északkeleti végében egy új, a sziget nevét viselő várost alapított. Nagy Sándor makedón uralom alá hajtotta, de az ő halálával Rodosz függetlenítette magát. Később, i. e. 305-304-ig, egy éven át állott ellene Demetriusnak és azután első rangú tengeri és kereskedelmi hatalommá vált. Tengerészeti törvényeit az egész Földközi-tengeren elfogadták és érvényüket később a rómaiak is elismerték. Művészet és tudomány virágzottak rajta, külön szobrásziskola keletkezett, amelynek egyik első és leghíresebb alkotása a kikötőjében felállított Rodoszi Kolosszus, a világ hét csodája egyike volt. I. e. 222-ben egy földrengés romba döntötte Rodosz város falait és a szobrot is.

Midőn a rómaiak a Kelet ellen harcra keltek, i. e. 200 óta Rodosz hű szövetségesük volt, amiért jutalmul Liciát és Kária déli részét kapta. Erről azonban 167-ben Kária legdélibb részét kivéve, le kellett mondaniuk. A sziget névleges önállóságát megtartotta Diocletianus császár koráig, amidőn a provincia insularum középpontja lett. Később a bizánci császársághoz tartozott. 1309-ben elfoglalták a Johanniták, akiket róla rodoszi lovagoknak is neveztek. A lovagrend sokáig küzdött e birtokáért, de 1522-ben I. Szulejmán elvette tőlük, ezután Máltára mentek, innentől nevezzük őket Máltai Lovagrendnek.

A törökök 1912-ig voltak birtokosai a szigetnek, ezután Olaszország része lett. 1943-ban a szövetségesek elfoglalták a szigetet, majd 1947-ben Görögországnak ítélték oda.